A Bajmokon kivégzett ártatlanok előtt tisztelegtek az Akácfa Emléktemetőben

252 ártatlan magyar, német és horvát pacséri, györgyéni, nagyfényi, tavankúti és bajmoki embert végeztek ki.

A megemlékezés harangkongatással kezdődött, majd a magyar Himnusz után felidézték a 78 évvel ezelőtt történteket az Akácfa Emléktemetőben.

Kabók Erika, a Magyar Összefogás jelöltje elmondta, újságíróként rengeteg riportot készített olyan bajmokiakkal, akik a 44-es megtorláskor elvesztették hozzátartozójukat.

„Itt még mindig élnek csonka családok, itt még mindig élnek azok, akiknek az édesapjukat, testvérüket, férjüket meggyilkolták, és a velük való részvét miatt, illetve a közös emlékezés miatt fontos, hogy emlékezzünk rájuk. Ők, akik megvallották magyarságukat olyan vészterhes időkben, amikor nagyon nagy veszély fenyegette őket, akkor mi a békében vegyünk magunknak annyi fáradtságot és különítsünk el annyi időt, hogy kijöjjünk ide és fejet hajtsunk a mártíriságuk előtt.”

A tragédia után egy akácfát ültetett valaki arra a helyre, ahol a három sírgödör volt. Az akácfa ma is ott áll, ezért is nevezik a helyet Akácfa Emléktemetőnek.

Fremond Árpád, a Magyar Összefogás listavesetőjének nagyapja is egyike az ártatlan áldozatoknak. „Ezek az emberek ártatlanul haltak meg. Ezek az emberek nem vettek részt semmilyen konfliktusban, semmilyen harcokban. Akkor, amikor a partizán sereg, az orosz hadsereg bevonult ide, Bajmok területére is, akkor igazából a földeken dolgozó embereket összeszedték és aki magyar volt, azokat kihallgatták, és később sajnos itt végezték ezekben a tömegsírokban.”

A megemlékezésen ökumenikus istentiszteletet mondott Csányi Erzsébet pacséri tiszteletes asszony és Erhard Róbert bajmoki plébános, majd az emlékhelyen a hozzátartozók mellett többek között a Vajdasági Magyar Szövetség, Magyarország Szabadkai Főkonzulátusa és a Magyar Nemzeti Tanács képviselői is elhelyezték a kegyelet virágait. Ezt követően gyertyát gyújtottak a halottak lelki üdvéért.