Emlékmű az ártatlan áldozatoknak Újvidéken - az események háttere

Az 1944–45-ös megtorlás áldozatainak készülő emlékmű kezdeményezője a Vajdasági Magyar Szövetség helyi szervezete. Az egyeztetés már 2016-ban megkezdődött a VMSZ és koalíciós partnerei között, a helyi képviselő-testület végül 2018 nyarán adta meg az engedélyt.

Kiss Gyula, a városi képviselő-testület tagja 2018-ban így nyilatkozott: „Az 1944-45-ös ártatlan áldozatok emlékére szeretnénk egy emlékművet felemelni itt Újvidéken a Limáni út és a Telep érintkezési pontjánál, pontosabban az 1300 káplár és az Ivo Andrić utca sarkán. A mai döntés nagyon fontos, mert 70 évig ezekről az eseményekről nem beszéltünk."

A javaslat szerint az emlékmű egy fehér márványból készült, madarat ábrázoló szobor lesz. Az alapzaton szerb, magyar és német nyelven szerepel majd a szöveg: 1944/45 összes ártatlan áldozatának emlékére.

De tekintsünk vissza a történelmi tényekre és előzményekre. 1942 januárjában a visszafoglalt Bácskában a magyar katonai alakulatok etnikai alapú tömeggyilkosságokat követtek el, amelynek több mint 3000, főként szerb és zsidó polgári személy esett áldozatul, de voltak közöttük magyarok is. A mészárlást levezénylő személyeket még 1943-ban, tehát a háború alatt, Budapesten felelősségre vonták.

Mészáros Zoltán, történész: „Két eljárás is indult a tömeggyilkosság parancsnokai ellen, és megállapították, hogy bűnösök. Az egyik eljárást gyorsan kijátszották, a másik elől pedig elszöktek nyugatra, Németországba. Ez után adták ki őket Jugoszláviának, és itt, kiegészülve a vezérkari főnökkel, Szombathelyi Ferenccel, elítélték őket, és a négy főbűnöst kötél általi halálra ítélték, a vezérkari főnököt pedig golyó általi halálra. Az európai jogrendben
a bűnösök ilyen formán való megbüntetése az az elégtétel, amit a jog nyújthat egy bűn elkövetése után."

Az 1942-es Hideg Napok után, 1944/45-ben, a jugoszláv katonai közigazgatás idején, a partizán alakulatok megtorlásba kezdtek. Ártatlan magyarokat, németeket, horvátokat, másként gondolkodó szerbeket és más nemzetiségű embereket hurcoltak el, kínoztak meg, végeztek ki.

Mészáros Zoltán, történész: „1944-ben októbertől 45 februárjáig katonai közigazgatás volt. A belső elhárítás emberei dolgoztak, központi irányítással, Tito jóváhagyásával. Azokat végezték ki, akiket valamilyen fasisztává nyilvánított egylet tagjainak találtak, illetve akikre valaki valamit mondott a falujában vagy városában. Újvidéken például tizenéves fiúkat végeztek ki, a falvakban pedig iskolázatlan embereket végeztek ki, akik csak azért lettek a Nyilas Párt tagjai, mert a párt földet ígért nekik. Ez a kivégzéssorozat, ez a tömeggyilkosság teljesen törvénytelen volt, ugyanis nem volt bírói eljárás, és nem volt ítélet."

Azoknak, akiknek köze lehetett a 42-es mészárlásokhoz, akár civilek, akár katonák, a partizánok bejövetele előtt elmenekültek Vajdaságból.

A történtekről évtizedekig nem lehetett beszélni, sok családnál még otthon sem szóltak a tragédiákról. A 90-es években kezdtek csak emlékhelyeket kialakítani, később megalakult a magyar-szerb történelmi vegyes bizottság, melynek feladata az áldozatok történetének feltárása volt, a mérföldkövet pedig az jelentette, amikor 2013-ban a két nemzet áldozatainak emléke előtt Tomislav Nikolić akkori szerb és Áder János akkori magyar államfő közösen hajtott fejet Csúrogon.

2014 novemberében pedig Aleksandar Vučić akkori szerb miniszterelnök jelentette be Szabadkán, hogy a kormány döntésének értelmében a kollektív bűnösség terhe lekerült az ártatlan áldozatokról.

Dudás Károly, író, újságíró: „Óriási dolog az, ami történt. Emlékezhetünk, elmondhatjuk a fájdalmunkat. Tűrtünk nagyon sokáig, tűrtek a hozzátartozók, nagy nagy türelemmel. A mostani hatalom megtette azokat a minimális lépéseket, amelyeket meg kellett tenni. A közös főhajtás. A kollektív bűn alól való feloldása ennek a közösségnek, amely az egyik leglojálisabb a Kárpát-medencében."

Térjünk vissza Újvidékre, a tervezett emlékműhöz, melynek egyelőre csak a talapzata áll. Itt gyűltek össze hétfőn a tüntetők. A szervező Október 23-a Antifasiszta Front aktivistái azért tiltakoztak, mert szerintük tíz olyan ember neve is szerepel az újvidéki ártatlan áldozatok több mint tízezres listáján, akik bűntetteket követtek el az 1942-es razzia során. Már korábban is említettük: a javaslat szerint az emlékműre csak az „ártatlan áldozat” kifejezés kerül majd fel, nevek nem. De akkor mégis milyen listáról tájékozódhatunk az áldozatokkal kapcsolatban, honnan gyűjthettek adatokat a tüntetők?

A szerb Igazságügyi Minisztérium hivatalos, interneten is elérhető adatbázisában azokat a személyeket gyűjtötték össze, akiket 1944. szeptember 12-e után végeztek ki. Gyakorlatilag ezen az oldalon folytatják a vegyes bizottság munkáját, mely befejezte a feltárást. Az Otvorena knjiga nevű oldalon országos szinten 59 és félezer név szerepel, míg a dél-bácskai körzetre vonatkozóan 11 325 főt jelöl az adatbázis.

Településre, sőt, egy-egy személyre lebontva is elolvashatjuk a rendelkezésre álló, archív forrásokra alapozott adatokat. Vegyünk egy példát: Tót János, 1923-as születésű futaki napszámos. Halálának éve 1945, háborús bűnös. A több mint 11 ezer fő legtöbbjénél ugyanez az indoklás szerepel, de vannak ügynöknek, kollaboránsnak nevezett személyek is. A listán számos gyerek is szerepel: kétéves kisfiúk és kislányok, akik azért haltak meg, mert állítólag elkövették a fenti bűnök valamelyikét.

Nagy Tibor, történész: „A többséget 1944/45 fordulóján végezték ki bírósági ítélet nélkül. Utólag ezt bizonyítani kellett. 45-46-47-48-ban a legjobb igazolás, ha valakire ráfogjuk, hogy háborús bűnös. Ezzel két legyet ütünk egy csapásra. Egyrészt megmagyarázzuk az előre elkövetett gyilkosságot, másrészt jó alapot teremtünk, hogy a vagyont elkobozzuk. Nem egy esetben ugyanis módos emberek voltak. Házaik, földjük, műhelyeik voltak. Azzal, hogy háborús bűnös, magyarázom a meggyilkolásának okát, és megmagyarázom, hogy a családot miért fosztom meg mindentől. * Sematikusan írták a papírokat, képzeljük el, hogy ül a jegyző, előtte van több ezer papír, és rá kell írni az alapvető adatokat. Mit írjon? Mindegyiket olvassa el? Ez fizikai képtelenség. Gépiesen írták rá, hogy háborús bűnös, kollaboráns, ügynök, együttműködött a megszállókkal, megszálló csoportok tagja volt, vagy valami hasonlót kitalált. Ezt írta 20-ra, 30-ra, aztán a következő 20-30-ra valami mást írt rá, közben nem nézte, kinek a nevéhez írta ezt, kislányhoz, kisfiúhoz, 2-3 éves gyerekhez, 80 éves aggastyánhoz."

Az újvidéki emlékmű felállítása pénzügyileg, műszakilag és ami a legfontosabb, politikailag is megalapozott. Néhány hete ezt Pásztor István és Miloš Vučević közös tájékoztatója is alátámasztotta.

Pásztor István, a Tartományi Képviselőház és a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke: „Ahogy a közvélemény tudja, folyamatos támadásnak voltunk kitéve, vagyunk és leszünk is. Mert megpróbálják egyesek összemosni azt, amit soha nem tudtunk és soha nem fogunk, és amibe soha nem megyünk bele, hogy összemosódjon, a bűnt az ártatlansággal. A bűnelkövetőt az ártatlan áldozattal, mi az ártatlan áldozatoknak kívánunk itt emlékhelyet emelni."

Az újvidéki polgármester pedig emlékeztetett arra, hogy a VMSZ már 10 éve a partnerük Újvidéken. Mint fogalmazott, a Vajdasági Magyar Szövetség támogatta I. Péter király szobrának felállítását, ezért nem érti, miért lenne probléma a '44/45-ös áldozatok emlékművének felállítása, a nevek részletezése nélkül.

Miloš Vučević, Újvidék polgármestere: „A Vajdasági Magyar Szövetség támogatta I. Péter király szobrának felállítását és a Szerb Vajdasággal kapcsolatos emlékművet is, nem értem, miért probléma azt mondanunk, hogy voltak ártatlan áldozatok 1944-45-ben, hogy volt ártatlan szenvedés. Nevek részletezése nélkül, volt olyan, aki ártatlanul halt meg. Ha én, mint egy megölt partizán unokája, ezt ki merem mondani, akkor nem tudom, ki tarthat nekem erről erkölcsi előadást."

Vajdaság több pontján is találhatók 1944/45-ös emlékművek. A legismertebb a szabadkai Vergődő madár és a csúrogi szoborcsoport, de több településen, köztük Bajmokon és Csantavéren is van emlékhely, ahol az áldozatok családtagjai leróhatják kegyeletüket ártatlanul kivégzett hozzátartozóik emléke előtt.

A témával kapcsolatban a Pannon RTV készített dokumentumfilmet Megbocsájtani igen, feledni nem címmel. A rendező Kozma Zoltán.