Európai zöld megállapodás
Európai zöld megállapodás. Egyre gyakrabban hallani ezt a kifejezést, akár pozitív, akár negatív kontextusban. Az alapelképzelés a bolygó megvédésére irányul, célja a klímasemlegesség megvalósítása 2050-ig. A nemes elképzelés megvalósítása azonban nem könnyű és sok lemondással jár. Felkészültek-e erre az országok és megkapják-e a szükséges támogatást az átálláshoz? Hogyan érinti a dolog a közlekedést, az ipart, a mezőgazdaságot? Mindezeknek a kérdéseknek járunk most utána.
Az európai zöld megállapodás egy uniós intézkedéscsomag, amelynek célja, hogy az Európai Unió 2050-re teljesen klímasemlegessé váljon. A klímasemlegesség azt jelenti, hogy a légkörbe csak annyi üvegházhatású gáz kerül, amennyit a természet – azaz a többi között az erdők, az óceánok és a talaj – el tud nyelni. Mindezt több lépésben szeretnék elérni. Az első fontos részeredményt 2030-ra várják. Akkora azt szeretnék, ha az 1990-es szinthez képest 55 százalékkal csökkenne a káros gázok kibocsátása az Unióban.
Az intézkedések nyolc fontos területet érintenek. Ezek közül néhányat most részletesebben is bemutatunk. Az első a megújuló energiaforrások nagyobb arányú használata. Az új szabályok értelmében 2030-ra az európaiak teljes energiájuk 42,5%-át már megújuló forrásokból nyerik, vagyis a napból, szélből, vízből és a föld hőjéből. A megújuló energia előállítása olcsó, az EU-n belül is megoldható, vagyis segít leküzdeni a külső hatalmaknak való kitettséget, ráadásul ingyenes és kiapadhatatlan az illetékesek szerint.
A következő terület a közlekedés. A közúti járművek jelenleg a közlekedésből származó kibocsátások legnagyobb forrásai az EU-ban, a teljes kibocsátás 71%-át teszik ki. A benzinnel, gázolajjal és gázzal működő járművek persze az elkövetkező években is az utcákon lesznek, az új uniós szabályok azonban megnyitják az utat a tisztább autók és kisteherautók előtt. 2030-ra az új személygépkocsik károsanyag-kibocsátásának átlagosan a felére kell csökkennie a 2021-eshez képest. Öt évvel később, vagyis 2035-től pedig az EU piacán forgalomba hozott új személygépkocsiknak és kisteherautóknak nulla károsanyag-kibocsátásúaknak kell lenniük.
A harmadik az épületek energiahatékonyságának növelése – az új szabályok értelmében 2030-ra minden új épület nulla kibocsátású lenne, és az ilyen épületekre kötelező lenne az energiateljesítményre vonatkozó tanúsítvány. Az új lakóépületekben napenergiát kell beépíteni. Több töltőpont és parkolóhely is létesülne az e-kerékpárok és az elektromos autók számára. A jogszabály arra is irányul, hogy az ingatlantulajdonosokat EU-szerte ösztönözze épületeik felújítására. A felújítás végső célja, hogy az EU-ban 2050-re minden épület zéró kibocsátású legyen.
További terület még az építőanyagok zöldebbé tétele, a háztartási gépek energiahatékonyságának növelése, a légi és vízi forgalom károsanyag-kibocsátásának csökkentése és a természet szövetségre hívása.
Az átálláshoz persze rengeteg pénz kell. A hivatalos adatok szerint az összes uniós kiadás 30%-át éghajlatváltozással kapcsolatos projektekre fordítják 2027-ig.
A klímasemlegesség 2050-ig történő elérése egyes tagállamok és régiók számára nagyobb kihívást fog jelenteni jelent, mint másoknak. Vannak ugyanis olyan országok, melyek nagyobb mértékben függnek a fosszilis tüzelőanyagoktól, illetve olyan, nagy szén-dioxid-kibocsátású iparágakkal rendelkeznek, amelyek jelentős számú embert foglalkoztatnak. A skandináv országok már gyakorlatilag készen állnak a klímasemleges életre, míg mondjuk Románia vagy Bulgária előtt nagyon hosszú az út. Hogy az érintett országoknak segítsen, az EU bevezette az igazságos átmenet mechanizmust, hogy pénzügyi és technikai támogatást nyújtson az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás következményei által leginkább sújtott régióknak. A mechanizmus a 2021 és 2027-es időszakban legalább 55 milliárd euró mozgósítását segíti elő. A pénzt egyebek mellett munkahelyteremtésre, átképzésre, a lakások energiahatékonyságának javítására, valamint az energiaszegénység csökkentésére, a karbonszegény technológiákra való átállás vonzóvá tételére, kutatásra, innovációra, zöld munkahelyek teremtésére, a fenntartható közösségi közlekedésre fordítják.
És hogy miért van szükség minderre? A legfrissebb tudományos jelentések a világ éghajlatának példátlan mértékű változásairól tanúskodnak. A globális felmelegedés a világ valamennyi régiójában egyre jelentősebb – és bizonyos esetekben visszafordíthatatlan – változásokat idéz elő az óceáni áramlatokban, a csapadékviszonyokban és a széljárásban. A magasabb hőmérsékletek és a szélsőségesebb időjárási események hatalmas költségeket okoznak az EU gazdaságának, és kihatással vannak az országok élelmiszer-termesztő képességére.
Az elképzelés dicséretes. Mégis sokaknak nem tetszik. Az átállás ugyanis hatalmas áldozatvállalást igényel minden érintett szektortól, vagyis gyakorlatilag az unió minden egyes állampolgárától. Gondoljunk csak bele, támogatás ide vagy oda, az embereknek át kell építeniük a házukat, le kell cserélniük az autójukat, a háztartási gépeiket.
A gazdaságnak is változnia kell, ami már csak azért sem könnyű, mert a világ más részei nem változnak, legalábbis környezetvédelmi szempontból. Gondoljunk csak bele, hogyan tud majd a szigorú zöld elvárásoknak megfelelő európai gazdaság versenyezni Kínával, mely ne szépítsünk, fittyet hány a bolygó állapotára. Vagy itt a mezőgazdaság: hogyan tudnak a gazdák versenyképesek maradni az ukrán vagy éppen dél-amerikai terményekkel, ha ők nem használhatnak annyi növényvédőt, műtrágyát, vagy egyéb olyan anyagokat, melyek serkentik a hozamot? Azt, hogy nem csak a távoli jövőben aktuális kérdésekről beszélünk, pedig más sem bizonyítja jobban, mint az európai gazdák hetek óta tartó kőkemény tüntetése.
