Ma van az ortodox nagypéntek

Életünk értéke az evangéliumában és Krisztus feltámadásban való hitünktől függ - hangsúlyozta nagypéntek kapcsán Porfirije szerb pátriárka. Azt mondta, életünk küzdelmei is akkor áldottak és termékenyek, ha mélyen a Krisztusban való hitünkből erednek.

„Csak akkor, ha Krisztus áll az első helyen, minden a maga helyén áll majd. Enélkül minden törekvésünk hiábavaló. Ha az Úr nem a hit alapjaira építi az otthont, akkor az építői hiába fáradoznak. Ha az Úr nem a hit szerint óvja a várost, akkor hiábavaló, ha nem alszik az őr, énekelte valamikor Dávid király is. Tudták ezt a történelmen keresztül és életükkel, szenvedésekkel tanúbizonyosságot is tettek erre az igaz emberek, megértve a hit erejét és az Isten jelenlétét a világban. Csak ha erős a hitünk és imádkozunk, valós a bűnbánatunk és evangéliumi erényeink vannak, akkor az Isten velünk lesz.”

Porfirije hangoztatta, imádkozni kell a békéért, Koszovó és a szerb szentségek megőrzéséért, és főként azért, hogy ne következzen be vérontás. Azt üzente: a hívő nép békéért szóló imája erősebb minden fegyvernél.

„Imádkozunk a Mindenhatóhoz és kiállunk a koszovói albánokkal való közös életért, kölcsönös tiszteletben és megértésben, mert ha a lelkünkben van hely mindenki részére, akkor Koszovóban is lesz hely mindannyiunk számára. Azt is tudom, hogy népünkben még ma is van elegendő hit, imádság és igazságosság, hogy megőrizze magát és mindenkit maga körül az előttünk álló időkben.”

Nagypéntek az ortodoxok keresztényeknél is a legszomorúbb nap, ilyenkor a hívők szigorú böjtöt tartanak és nem vehetnek részt vigasságokon.

Ortodox nagypénteken szokták a családok festeni a tojásokat. A templomokban egy közös körmenet során veszik elő a leplet, a plaštanicat, amelyre Jézus Krisztus keresztről való levétele és sírba helyezése van ráhímezve. A templom közepén, az úgynevezett Krisztus sírjába helyezik el. Az esti órákban vigíliát tartanak. A leplet a feltámadás ünnepén viszik be az oltárba, ahol az Úr mennybemenetelének előestéjéig áll.

Brane Milovac, esperes, Újvidék: „A leplet az oltárból, vagyis a legszentebb helyről veszik ki, és belehelyezik Krisztus sírjába. A leplen Jézus Krisztus mellett a legközelebbi tanítványai is szerepelnek, akik vele maradtak a szenvedése alatt. Köztük volt Arimathiai József is, aki megkente Jézus testét illatos kenőcsökkel, és aki felajánlotta a saját sírját, hogy ott temessék el Jézus Krisztust. A templomban tehát van egy jelképes sírunk, és ebben helyezzük el a leplet. Ezt nagypénteken, az esti szentmisén végezzük el.”