Ma van a fogyatékkal élők világnapja

Zoran Pašalić polgári jogvédő felhívta a figyelmet arra, hogy a fogyatékkal élőknek Szerbiában még mindig küzdeniük kell az akadálymentességért, nem részesülnek szociális-védelemben, nem kapnak munkát, és az egyik legsérülékenyebb és szinte láthatatlan társadalmi csoport, amely előítéleteknek van kitéve.

Szabadkán az önkormányzat és a Caritas is igyekszik segíteni ezeket az embereket, a fogyatékkal élő gyerekek és fiatalok pedig alkalmi műsort tartottak a Városházán.

Mészáros Sámuel Félix a szabadkai Žarko Zrenjanin Általános és Középiskola harmadik osztályos tanulója. A cerebrális paralizises kisfiú, amióta az intézmény diákja, óriási fejlődésen megy keresztül, többek között elkezdett járni is. Arról mesélt nekünk, mit tanult meg az iskolában.

Mészáros Sámuel Félix, tanuló, Žarko Zrenjanin Általános és Középiskola, Szabadka:
„- Tanulni, olvasni, számolni, énekelni.
- Segítenek-e neked itt ebben az iskolában?
- Igen. Sokat, tornázni.”

Hatvani Anikó, az intézmény gyógypedagógusa elmondta, az iskolába sokrétű fogyatékossággal élő gyerekek járnak, mozgássérültek, halmozottan sérültek és enyhe értelmi fogyatékkal rendelkezők.

Hatvani Anikó, gyógypedagógus, Žarko Zrenjanin Általános és Középiskola, Szabadka: „Huszonkét éve dolgozom mint gyógypedagógus. Ahogy bemutatkozunk színházakban, a városban különböző eseményeken, egyre jobban nyitottakká válnak az emberek is körülöttünk, és a társadalom is egyre inkább elfogadottabbá teszi őket. Nagyon-nagyon fontosnak tartom, hogy ilyen napokat megtartunk, és ilyen napokon megemlékezünk róluk, és ők bemutatják azt, amire képesek és amire készülünk velük.”

Csoknyai Mária fiatal felnőttként veszítette el az egyik lábát egy autóbalesetben. A fogyatékkal élők napján látogattunk el hozzá. Műlábat használ, teljes mértékben ellátja önmagát és a családját is, azonban a lépcsőn való közlekedéssel meggyűlik a baja.

Csoknyai Mária, Szabadka: „Van néhány helyen feljáró, de ha télen használjuk, akkor csúszik, és nem lehet rajta közlekedni, úgyhogy akkor muszáj lépcsőn menni. Ha orvoshoz megyünk elsőbbségünk nincsen, én 80 százalékos rokkant vagyok, de nekem az orvoshoz még az első emeletre is fel kell mennem, nem jön le az orvos, úgyhogy semmi segítségünk nincsen.”

Gordan Glončak szintén mozgássérült. Azt mondja, az utóbbi időben egyre több intézmény akadálymentesítve van. Azonban így is sok problémával kell szembenéznie egy fogyatékkal élőnek. Közlekedni csak személyautóval tud.

Gordan Glončak, Szabadka: „Problémát okoznak az akadályok, továbbá az, hogy a fogyatékkal élőknek nincs megoldva a közlekedés a városban. A kombi, amit a város biztosít nekünk, gyakran elromlik, újat kellene beszerezni. Gond van a munkavállalással is, csak kevesen alkalmaznak fogyatékkal élőt.”

A mozgássérültek szállításában a város mellett a Caritas szabadkai szervezete is gyakran részt vesz.

Ric Gábor, igazgató, Caritas, Szabadka: „Ha a városnak a kombija foglalt, vagy valamiért nem tudja őket elvinni, akkor szoktak minket felkérni, akkor mi el szoktuk őket szállítani. Van rámpánk, amivel be tudjuk őket tenni a kombiba, és akkor elszállítjuk oda, ahová szeretnének menni.”

December 3-án nemcsak a mozgássérültekről emlékeznek meg világszerte, hanem minden más fogyatékkal élőről is.