Szervátültetés Szerbiában - Több mint kétezer élet múlik rajta
Jelenleg több mint kétezren várnak valamilyen szervre, főként vesére.
Az emberek mindig is szerettek kísérletezni, és már az ősember is azt szerette volna, ha beteg, sérült vagy elvesztett testrészei helyett - a gyík farkához hasonlóan - új nőne. A mitológiában is találunk erre példát, de még a keresztény kultúrkörben is ismert Kozma és Damján története, akik ókori orvosok voltak, majd mártírhalált haltak, és a tiszteletükre épített templom szolgája azt álmodta, hogy a két orvos levágta a fekélyes lábát, és helyére újat ültetett. A későbbi korokban a tudósok már embereket is boncoltak, és akkor is felmerült bennük, hogy a beteg testrészeket ezeknek a halottaknak az egészséges szerveivel lehetne pótolni. Kísérleteztek is ezzel, ám a siker a 20. századig elmaradt, a tudomány ugyanis csak akkorra értette meg, hogyan reagál a test egy másik, idegen szervre, és a higiénia is voltaképpen ekkor érte el a kellő szintet.
Az első sikeres kísérletek során bőrátültetést végeztek, égési sérülteknek ültették át frissen elhunytak bőrét. Ekkor figyelték meg azt is, hogy van, akinek a teste elfogadja a más szervét, és van akié nem. Az immuntolerancia jelenségének felismerését 1960-ban orvosi Nobel-díjjal jutalmazták. A tudományág fejlődni kezdett, és hamarosan vesét, májat, szívet és tüdőt is ültettek át.
A hivatalos adatok szerint Szerbiában az idei évben egyetlen szervátültetést végeztek elhunyt donorral, és a két kezünkön megszámolható az is, hogy hány élődonoros átültetés történt. Ez utóbbi főként a veseátültetés esetében bevett gyakorlat. Az adatok azt mutatják, hogy ebben a pillanatban is mintegy harminc gyerek és több mint kétezer felnőtt vár donorra Szerbiában.
Dr. Danica Grujičić egészségügyi miniszter szerint sok családtag azért nem egyezik bele abba, hogy az agyhalottnak nyilvánított hozzátartozóját lekapcsolják a gépekről, és ezáltal szervadományozóvá válhasson, mert az orvosi jelentések ellenére abban bízik, hogy a beteg egyszer csak felébred. Ebben az évben körülbelül tíz esetben állt be agyhalál, de a családok egyik esetben sem írták alá a szervadományozási hozzájárulást.
„Mi az agyhalál? Az agyhalál az az állapot, amikor a szív ugyan még dolgozik, de az agy sérülése olyan mértékű, hogy a javulásra semmilyen lehetőség nincs. Hogyan bizonyítják az agyhalált? Olyan orvosok bizonyítják, akik nem vettek részt a beteg gyógyításában, és nem fognak részt venni a lehetséges szervátültetésben sem. Tehát két teljesen független orvos, aki nem vett részt sem a kezelésben, sem az átültetésben. Vannak klinikai jelek, és vannak további jelek, amelyek bizonyítják az agyhalált. Klinikai jel a tág pupilla, és az agytörzs reflexeinek hiánya, mert lehet, hogy a gerincvelő ép, de az agytörzs az, amely megmutatja, hogy agyhalálról van-e szó. Nem untatnám Önöket a részletekkel, az orvosok, akik tudják, hogyan kell bizonyítani az agyhalált, tudják azt is, hogy milyen reflexeket kell vizsgálni. Fennáll a spontán légzés hiánya, nem azért, mert megsérült a nyaki gerincvelő, hanem azért, mert az agy sérült. Ennek is megvan a bizonyítási módja. Ezt fokozatosan végzik. Először is a páciensnek több oxigént adnak, aztán lekapcsolják a lélegeztetőgépről annyi időre, hogyha mégsem sérült volna az agy, akkor még fel tudjon gyógyulni. Amikor ez az apnea- vagy légzéshiány-teszt lezajlott, folytatják a vizsgálatokat, és elektroenkefalográfia következik. Az elektroenkefalográfiát a neurológusok ellenőrzik, akik szintén nem vettek részt a beteg kezelésében. Az EEG egyenes vonal kell, hogy legyen, vagyis azt kell mutatnia, hogy az agyban semmilyen elektromos tevékenység nem folyik. Amikor mindezt elvégzik, várnak néhány órát, és megismétlik az egész folyamatot."
A donorok alacsony számát a szakértők az emberek szkepticizmusával, illetve különböző ijesztő elméletekkel és terjengő pletykákkal magyarázzák. Az egészségügyi miniszter szerint nagyon sok előítélet és tévhit lengi körül a szervadományozást. Magyarázata szerint sokan azért nem mernek donornak jelentkezni, mert attól félnek, hogy valaki meggyilkolja őket a szerveikért.
„Miért nem történhet meg az, hogy valaki – ez mind mesebeszéd - megöl valakit azért, mert megfelelő a DNS-e vagy az immunológiai állapota vagy bármi más? Ez butaság. Ez a folyamat hosszú ideig tart. Arról nem is beszélve, hogy általában olyan betegekről van szó, akik komoly agysérülést szereztek, vagy baleset miatt, vagy vérzés miatt, amelyet nem lehetett műteni, vagy vérhiány miatt."
Mladen Todić, akin hat évvel ezelőtt májátültetést végeztek el, határozottan a szervadományozás mellett áll ki. Szerinte egyáltalán nem elfogadott Szerbiában a donorság, ezt bizonyítja az is, hogy csak 2022-ben 11 esetben állapították meg egy elhunytról, hogy szervdonor lehetne, a családja azonban minden esetben nemet mondott a szervadományozásra. Neki szerencséje volt hat évvel ezelőtt, az érintett család igent mondott.
„Ez az egy „igen” hat évvel ezelőtt megmentette az életemet, meghosszabbította az életemet, lehetővé tette, hogy a kislányomat én vigyem az iskolába az első napon, lehetővé tette, hogy lefussam az első versenyemet néhány hete, és lehetővé tette, hogy éljek. Ez a legfontosabb. De további kétezer ember várja a saját esélyét, ahogy én is vártam, várja a hívást az átültetés híréről, várja valakinek az „igen”-jét."
Tavaly kilenc esetben tudták felhasználni az elhunytak szerveit. Egy esetben végeztek máj, és egy esetben szívátültetést. Dr. Đorđe Ćulafić, a Szerbiai Klinikai Központ Hepatológiai Osztályának a vezetője szerint nem azért nem adományoznak szervet az emberek, mert nincs bennük együttérzés, hanem számos tévhit kering a köztudatban.
„Tény az, hogy a legutóbbi májátültetést a múlt év augusztusában végezték el. Ami valóban lesújtó. Figyelembe véve, hogy a májbeteg pácienseket csak akkor tekintik átültetésre alkalmasnak, amikor a gyógyítás más módjai már nem lehetségesek. Tehát teljesen nyilvánvaló, hogy a legsúlyosabb betegekről van szó. Ezzel egyidőben a várólistán szereplő páciensek egy része már elhunyt, és új betegek kerültek fel a listára, de sajnos elég sok fiatal van közöttük, 20-25 és 25-30 év közöttiek."
A 2010-es évek elején sokkal jobb volt a helyzet, évente több tucat átültetést végeztek Szerbiában, ám 2018 óta csak romlik a helyzet. A hivatalos adatok szerint 2018-ban 64, 2019-ben 37, 2020-ban tíz, 2021-ben pedig kilenc szervátültetést végeztek el.
