Ismét ricsaj volt Törökbecsén
Gyermek ricsajtól volt hangos a törökbecsei művelődési ház szombaton, ahol népzenészek, néptáncosok, és kézművesek mutathatták be tudásukat illetve portékájukat. Simon Angéla, néptáncos: „Mivel galgamenti táncokat táncolunk, most ez a népviseletünk. Van három alsó szoknyánk, fontos, hogy legyen gyöngyünk. A népviselethez tartozik még ez a zsebkendő is. Amikor táncolunk, vagy fent van a kezünk vagy lent, akkor ezzel csujogatunk.”
Gyermek ricsajtól volt hangos a törökbecsei művelődési ház szombaton, ahol népzenészek, néptáncosok, és kézművesek mutathatták be tudásukat illetve portékájukat. Simon Angéla, néptáncos: „Mivel galgamenti táncokat táncolunk, most ez a népviseletünk. Van három alsó szoknyánk, fontos, hogy legyen gyöngyünk. A népviselethez tartozik még ez a zsebkendő is. Amikor táncolunk, vagy fent van a kezünk vagy lent, akkor ezzel csujogatunk.”
A rendezvény célja kulturális hidat építeni a bánáti szórványmagyar települések magyarsága között, megőrizve és ápolva nyelvünket, hagyományainkat, táncunkat és szokásainkat - mondták a szervezők. A rendezvényre, a már régi vendégeknek számító Mezőtúron és Sándorfalván kívül, Magyarcsernyéről, Tordáról és Magyarittabéről is érkeztek résztvevők. Ilia László, szervező: „Tizenhárom év alatt sokat változott a koncepció. Az utóbbi években már úgy döntöttünk, hogy kimondottan a bánáti szórványcsoportokat hívjuk, mert úgy gondoljuk, hogy nekik a legkevesebb a lehetőségük, hogy máshol is bemutatkozzanak, ugyanúgy, mint nekünk, a házigazdáknak, a Jókai Mór Művelődési Egyesületnek. Visszamenőleg már öt éve a testvértelepüléseinkről is vannak csoportok.”
A rendezvényen elsősorban gyerekcsoportok kaptak fellépési lehetőséget. A szombati gálaműsor után táncházzal folytatódott a program. Az eseményt először 2004-ben szervezték meg, azóta is töretlen népszerűségnek örvend a találkozó.
