Akárhogy számol, nem tudja megoldani - nem érti, hogy sikerül megélnünk a fizetésből

Tej, kenyér, liszt, cukor, hús. A legalapvetőbb élelmiszerek, amelyekre egy családnak szüksége lehet. Míg egy évvel ezelőtt 1 liter tejet, 1 vekni kenyeret, 1 kiló cukrot, 1 kiló lisztet, valamint 1 kiló csirkehúst meg lehetett vásárolni akár 1000 dinárért is, az idén már kétszer ennyit kell fizetni, ha ugyanezeket pakoljuk a kosarunkba. És akkor még nem vásároltunk sem tisztítószert, sem édességet, sem élvezeti szereket. Csak fennmaradtunk. Habár az üres kenyérre kellene legalább egy kis margarin, vagy mellé egy tojás. Ha meg valami zöldségfélét is ennénk, már legalább háromezer dinárnál járunk.

A minimálbér jelenleg körülbelül 35 ezer dinár. Ehhez képest a statisztikai adatok szerint a minimális vásárlói kosár értéke 44 860 dinár. Ez azt jelenti, hogy a minimálbérből nem lehet megvásárolni a legalapvetőbb dolgokat sem. Az átlagbér valamivel több mint 74 ezer dinár. Viszont ebből meg nem lehet megvásárolni az átlagosnak mondott vásárlói kosarat, annak értéke ugyanis 86 840 dinár. Hogy mi ez a kosár, amit mindig emlegetnek? A vásárlói kosár azokat a termékeket jelöli, amelyekre egy háromtagú szerbiai családnak egy hónapban szüksége van. Ebben helyet kapnak az élelmiszerek, a ruházat, a tisztítószerek, a közműszámlák, a gyógyszerek és vizsgálatok, a közlekedés, a mobiltelefon, az élvezeti cikkek, de a kultúrára, oktatásra is szórakozásra szánt pénzek is.

A hivatalos adatok szerint körülbelül az ország lakosságának 5 százaléka, 350 ezer ember dolgozik minimálbérért, és még ugyanennyien csak egy kicsivel többért. Igaz, ez csak a bejelentett dolgozókat mutatja, vagyis hivatalosan a lakosság egytizede, nem hivatalosan akár a 30 százaléka is ilyen kevés pénzből kell, hogy megéljen. A minimálbér januártól 40 ezer dinárra emelkedik. A fenti adatok tükrében az már előre látható, hogy ez sem fogja fedni a minimális szükségleteket, hiszen még Ana Brnabić miniszterelnök is azt mondta, ekkora összegből legfeljebb csak néhány napig tudna megélni.

Lássuk, mi történt, miért ilyen drága minden! Azt már megszokhattuk, hogy valójában soha semmi nem lesz olcsóbb, voltaképpen csak az változik, hogy mi mekkora ütemben drágul. Amennyiben a fizetések követik a drágulás mértékét, akkor az emberek nem veszik észre az áremelkedéseket, hiszen „az élet” nem lesz drágább. Amikor viszont a fizetések lemaradnak az infláció mögött, akkor igenis feltűnik, ha egy év alatt szinte mindennek az ára megkétszereződik.
 
Nézzük, miből is élünk, mire is költünk. Vegyük azt a háromtagú családot, amellyel a vásárlói kosár kiszámításánál a statisztikai hivatal is számol. Tegyük fel, hogy az egyik szülő minimálbért kap, ami 35 ezer dinár, míg a másik az országos mediánt, vagyis a középértéket, ami körülbelül 50 ezer dinár. A család hetente egyszer végez nagybevásárlást, hét közben csak a legszükségesebbekre költenek.

Havonta vásárolnak 12 vekni kenyeret, 12 liter tejet, 10 kilogramm húst, esetleg 8 kilogramm húst és egy kis halat, 5 kiló krumplit, 2 kiló hagymát, egy doboz margarint, egy üveg lekvárt, 2 kiló paradicsomot vagy paprikát, fél kiló sajtot, fél kiló édességet, 4 liter joghurtot és 40 tojást. Igyekeznek spórolni az üzemanyaggal, de egy tele tank 10 ezer dinárba kerül. Átlagos közműhasználók, vagyis a villanyáramért 3500 dinárt, a vízért 2000 dinárt, az internetért pedig szintén 2000 dinárt fizetnek. Ruhaneműre és cipőre havonta körülbelül tízezer dinárt költenek. Tisztító- és tisztálkodási szerekre ötezer dinárt.

Ha gyermekük óvodás, és sikerült állami intézménybe íratni, akkor az további 3500 dinár, ha magánoviba jár akkor legalább tízezer dinárral több. Bébiszitter is csak 300 dináros órabérért vigyáz a gyerek. Iskolás gyerek esetében minden szeptemberben tízezer dinárt vagy annál többet kell a tankönyvekre kifizetni, emellett persze tanszereket is kell vásárolni, időnként iskolatáskát és sportfelszerelést. Fűtési idényben legalább 10-15 ezer dinárral nő a család költsége. Mindezek mellé jöhet még a lakbér, ha a család nem saját ingatlanban lakik, a bérleti díjak pedig településtől függően változók, de egyre magasabbak. Nem kell fejszámolást végeznünk ahhoz, hogy lássuk, sokkal magasabbak a költségek, mint amennyi pénzt a házaspár keres.

A drágulás legfőbb oka az infláció, amely a januári 8,2 százalék után havonta csak növekedett, és augusztus már meghaladta a 13 százalékot, a várakozások szerint pedig az év végéig eléri a 15 százalékot is. A Szerbiai Nemzeti Bank várakozásai szerint jövőre lassú csökkenésre lehet számítani, de csak 2024-re csúszik vissza öt százalékra, ami még mindig magasabb, mint a 3 (plusz-mínusz másfél) százalékos célérték. Az infláció növekedésével pedig jelentősen csökkent a vásárlói erő. A Kereskedelmi Minisztérium adatai szerint például tavaly nyáron egy átlagfizetésből 430 liter napraforgóolajat lehetett vásárolni, az idén nyáron viszont már csak 371 litert. Ugyanezen kimutatás szerint egy átlagfizetésért az idén a 80 kilogramm cukorral, 14 liter tejjel, 84 kilogramm liszttel vagy 521 tojással kevesebbet vásárolhatunk, mint tavaly.
 
Az inflációhoz a leginkább az energiahordozók árának a növekedése, valamint az aszály járult hozzá, emiatt növekedtek meg az élelmiszerárak is. A várakozások szerint pedig az év végéig további drágulásokra lehet számítani, hiszen a bejelentések szerint emelkedik az áram és a fűtés ára is, ami az élelmiszerek előállítását is drágítja, ezt pedig szintén a vásárló fogja a leginkább megérezni.