Globális élelmiszerhiány fenyeget
Búza és liszt. Már ősidők óta az emberiség legalapvetőbb élelmiszerének minősül. Az egyszemű búzát először a dél-törökországi leletek szerint mintegy 10 ezer éve háziasították. Azóta nagy utat tett meg a gabonaféle, számos nemesítésen ment keresztül, amíg elérte mai formáját és hozamát. Történészek szerint a búza és más gabonafélék termesztése tette lehetővé az addig nomád életformát élő emberek letelepedését, a városok kialakulását, a civilizációt. Birodalmak épültek fel a gabonaféle segítségével, és buktak el annak hiánya miatt.
A világ 2021-es búzatermelése 774.87 millió tonnát tett ki. Nagyobb mennyiségben csak kukoricát termeltünk, 1,2 milliárd tonnányit. A Kelet- és Délkelet-Ázsiában alapélelmiszernek számító rizs 500 milliót tonnával a harmadik helyen áll. A termelt búza a világméretű statisztikák alapján megfelelt a fokozatosan emelkedő tendenciának, de még így sem bizonyul elégségesnek a bolygó csaknem 8 milliárd lakójának eltartásához. Ezt a termelő és fogyasztó országok különböző földrajzi adottságában kell keresni.
A legnagyobb termelők az Európai Unió országai. Összesen 138 millió tonnát termel a közösség. Magyarország ebből 5,3 millió tonnát. Összehasonlításképp Szerbia 3,5 millió tonnát állít elő. Ezt a két számot érdemes megjegyezni.
Kína annak ellenére, hogy fokozatosan csökkennek a bevetett területek, az agrártechnológia intenzív használata miatt egyre több búzát tud megtermelni. 2021-ben 137 millió tonnányit.
Harmadik helyen India áll 109,5 millió tonnával, majd Oroszország 75 millió tonnával. Az Egyesült Államok 45 milliót tonna búzát termeltek 2021-ben, Ukrajna pedig 33 milliót.
Láthatjuk, hogy Oroszország és Ukrajna, lakosságukhoz képest nagy mennyiségű búzát termelnek. Ebből adódóan exportra is sokat bocsáthatnak. A Szovjetunió az 1980-as évek elején még búza és kukorica fogyasztásának túlnyomó részét az Egyesült Államokból szerezte be, pontosabban annak kétharmadát. 1985-re ez olyan szintre ért, hogy 55 millió tonna búzát vásároltak az USA-ból. A kommunista rendszer bukásával és Szovjetunió széthullásával az orosz termelők új gépekhez és külföldi piacokhoz is hozzájutottak, ami jótékonyan hatott a termelésre. A mesterségesen szinten tartott rubel devalválódott és így piacképessé vállt a külföldi tőzsdéken is. 2001-re az oroszok már nem szorultak behozatalra. Mára pedig a legnagyobb búzaexportőr a világon. A teljes 185 millió tonnás világkereskedelem mintegy 20 százaléka, 38,5 millió tonna származik Oroszországból.
Ukrajna területének 71 százaléka termőföld, a világ feketeföld területeinek negyede az országban található, így nem meglepő, hogy a globális élelmiszerpiacon meghatározó szereplő. Búzaexportja az ötödik a világon, 25 millió tonnát vittek ki az országból, ez az összmennyiség 10 százalékát teszi ki, míg kukoricából 14 százalékot.
A felvásárlóországok között találhatjuk Indonéziát, Nigériát, meglepő módon a szintén mezőgazdasági nagyhatalomnak számító Kínát és Törökországot, de nagy mennyiségeket vásárol Egyiptom, Algéria, Olaszország, Banglades és a Fülöp-szigetek is.
Ukrajna 16 millió hektáron termesz búzát és még az Oroszország által indított háború közepette is csupán 2 millió hektárt csökkent ez a terület. Más lapra tartozik, hogy a szorongatott helyzetben milyen módon tudták, tudják elvégezni az őszi vetésű gabonán szükséges munkálatokat, illetve a közelgő aratást. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az ország középső és keleti területei számítanak. A viszonylag biztonságosnak számító keleti megyék csak néhány százalékban vesznek részt az össztermelésben. Odessza 8 százalékot, a megszállás alatt levő zaporizzsjai terület és a heves harcokról elhíresült harkivi terület 8-8 százalékát adják az őszterménynek. Az előzetes becslések szerint a 2022-es aratás legalább 20 százalékkal lehet szerényebb a tavalyinál, az idei vetésről és a 2023-as hozamokról pedig óvatos találgatásokon kívül nem bocsátkoznak az elemzők. Annyi azonban biztos, Ukrajna számára gazdasági létkérdés a mezőgazdasági termelés és az export.
A szállítás legkifizetődőbb módja a tengeri. Hatalmas terményszállító hajók, úgynevezett ömlesztettáru-szállítók akár 400 ezer tonnányi búzát is képesek hordozni. Ezeknek a hajóknak a ki és berakodásához komoly kikötői infrastruktúrára van szükség, amelyet az exportőr és importőr országok rendre biztosítanak a költséghatékonyság jegyében. A Fekete-tenger egyik legnagyobb ilyen kikötője Odessza Ukrajnában. Oroszország agressziója és a kikötő blokádja miatt azonban az ukrán búza a tározókban marad, 20 millió tonnányi, határozatlan időre. Ukrán, meg nem erősített források szerint orosz hajók és kisebb mennyiségben még teherautók is szállítják el az ukrán búzát keletre, Oroszország felé, illetve a török kikötőkbe.
A nemzetközi közösség Oroszországot okolja a kialakult helyzetért, az orosz fél viszont a nyugati szankciókat nevezte meg a világ fölé nehezedő, közelgő élelmiszerhiány legfőbb okáért. Oroszország kísérletet tett közbenső megoldás megtalálására. Javaslatuk szerint a szállítóhajókat török hadihajók kísérnék ki a nemzetközi vizekre, ahonnan az orosz fekete-tengeri flotta védelmezése alatt hajóznának tovább. Nem meglepő, hogy az ukránok számára elfogadhatatlan a javaslat. Saját felségvizeiket baráti hadihajó felügyelete alatt hajózna ki az exportbúza, egyenesen az ellenség felszíni egységeihez, akik kényük-kedvük szerint rendelkeznének velük. Félő, hogy az ukránok által megadott célkikötő helyett orosz hadizsákmányként végeznék, majd az orosz állami büdzsét és közvetett módon a háborús költségvetést hizlalnák. Ezek az ukrán félelmek. A szállítás közúton logisztikai rémálomnak minősül. Sem az úthálózat, sem a szállítóeszközök száma, sem a biztonsági tényezők nem teszik lehetővé ezt kielégítő mennyiségben.
Oroszország a tavasszal tapasztalt rubel gyengülés és a fokozatosan egyre jobban égető gazdasági elszigeteltség, valamint a szankciók miatt visszafogta a gabonaexportját, egyes országok számára fel is függesztette azt. A búzát követte a kukorica, valamint kiviteli kvótát határoztak meg más terményekre is, például a napraforgóra. Oroszországtól függetlenül India is hasonlókép döntött, felfüggesztette a búza kiszállítását. Az importőr országok lépéskényszerbe kerültek. A hosszútávú szerződések által le nem kötött mennyiségekért valóságos harc kezdődik meg. Egyre előnyösebb behozatali feltételeket határoznak meg, vám és adókedvezményeket hoznak meg az országok.
Josep Borrell, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője szerint Oroszország az ukrán gabonaexport akadályozásával és saját exportjának befagyasztásával globális élelmiszerhiány generál. Meglátása szerint Oroszország az élelmiszert fegyverként használja, hogy éhínséget okozzon a világban, a moszkvai propaganda pedig az uniós szankciókra hárítja a felelősséget. A nyilatkozatra érkezett is a válasz a Kremlből, Dmitrij Peszkov orosz elnöki szóvivő példa nélkülinek és törvénytelennek nevezte Litvánia döntését a Kalinyingrádba irányuló orosz vasúti tranzit korlátozásáról. A litvánok szerint pedig legitim módon korlátozzák a szállítmányozást az orosz exklávéba. Az Európai Unió szerint jogos és legitim a litván lépés, nem találnak kivetni valót benne. A felek elemzik a helyzetet, válaszlépésekkel fenyegetőznek, folytatódik a nyilatkozatháború, mindeközben pedig az ukrán búza a silókban várja sorsát.
Szerbia sem maradhat ki a folyamatokból, mivel, ha kisebb mértékben is, de szereplője a nemzetközi kereskedelemnek. Nyugodtan elmondható, hogy búza és kukorica tekintetében önellátóak vagyunk, és a napraforgó, valamint a napraforgóolaj termelés is fedezi a szükségleteket. Az ország 150 ezer tonna búzát és kukoricát exportál évente, valamint 20 ezer liter olajat. A világpiacon egyre nagyobb a hiány és újabb, eddig telített piacok nyílnak meg Szerbia számára, például az eddig Ukrán forrásokból táplálkozó Irán vagy Kenya. Mivel az ország más, főként feldolgozott termékek behozatalára szorul, a külkereskedelmi hiányt igyekszik a termények eladásával ellensúlyozni. Ezzel devizához jut, ami stabilizálja a hazai fizetőeszköz, a dinár kurzusát is. A makroökonómiai hercehurca vége rossz esetben az lehet, hogy az exportárakon felbőszült profitorientált kereskedők belföldi áruhiányt okoznak. Magyarán nem csak a felesleget adják el, hanem belenyúlnak az itthon is szükséges mennyiségekbe.
A szerb kormány már az év elején átmenetileg exporttilalmat vezetett be a hirtelen megugró világpiaci árak miatti kivitel megzabolázása érdekében. Ezt pedig az eladási ár stabilizációja után be is szüntette. Korábban Alekasandar Vučić szerb államfő és Branislav Nedimović szerb mezőgazdasági miniszter is arról beszéltek, hogy búza és liszt lesz elég. Ismerve az ország termelési kapacitásait és fogyasztási szokásait ez az állítás megállja a helyét. A raktáron található búza, a boltokban és a feldolgozóknál levő liszt elégséges a lakosság szükségleteinek kielégítésére. Az esetleg hirtelen megnövekedő kivitel és fogyasztás tud átmeneti ellátási gondot okozni. Magyarán a felvásárolt lisztet nem tudják időben pótolni a korlátozott kapacitású malmok és az ellátási lánc miatt. Felmerül a kérdés, ha ilyen veszélyek fenyegeti az ellátást, akkor miért nem tiltják be a kivitelt? Ennek a hazai termelők innák meg a levét, a belföldi telített piac olyan áron venné csak át a búzát, ami az előállítási költségeket sem fedezné. A gazdák örülnek a külföldi kivitel okozta árnövekedésben, tisztességes keresetet és megélhetést remélve.
Magyarország óvatos, első lépésként engedélykötelessé tette a gabonafélék kivitelét, ezzel megakadályozva az ellenőrzés nélküli exportot. Szijjártó Péter a luxembourgi Külügyek Tanácsa ülésén úgy fogalmazott, ördögi körbe léptünk bele, és úgy tűnik, egyre mélyebben vagyunk a bajban. A magyar külgazdasági és külügyminiszter elmondta, hogy négy tényező alakítja jelen pillanatban a helyzetet. A szomszédban zajló háború inflációs környezetet teremt, a termelési és exportkapacitások csökkennek, ennek következtében pedig csökken az élelmiszerek kínálata, ami pedig komoly áremelkedéshez vezetett.
Következtetést nehéz levonni, jóslatokba bocsátkozni pedig hálátlan dolog. A jelenlegi helyzet megoldásra vár, amíg a nagypolitikai szereplők csak egymásra mutogatnak. Ukrajna kulcsszereppel bír nemcsak az ott termelt gabona miatt, hanem az általa megtestesített viszonyrendszer miatt is. A felek abban legalább egyetértenek, hogy az első lépés a béke lenne.
A szerbiai polcokon jelenleg van elég liszt, és a 2022-es aratás is csak néhány hétnyire van már. A szerb döntéshozók szerint az alapélelmiszer ára stabil és elégséges mennyiségben áll rendelkezésre.
