Találkozások az Úri utcában
Az idén van egyébként a költő halálának a 120. évfordulója.
Lauka Gusztáv író, az első magyar élclap, a Charivari szerkesztője, Vitkán született. Vidéki életet szántak neki, de Őt elsősorban az írás és a társasági élet vonzotta. Részese volt az 1848/49-es történelmi eseményeknek. A szabadságharc leverése után egy ideig bujdosott. Életének utolsó szakaszát Nagybecskereken töltötte. Megyei levéltárosként, a Torontál lap szerkesztőjeként az itteni magyar közélet emblematikus alakja volt.
Léphaft Pál, a Magyar Szó nyugalmazott karikaturistája: „Példát mutatott. Nemcsak evvel a húsz évvel, hanem teljes életével. Hiszen Petőfi barátja volt, Jókai barátja volt, Kossuthnak a jegyzője volt. Később érdemei elismeréseként került Nagybecskerekre, és itt tette a dolgát. Nagyon jó szerkesztő volt. De mért beszélünk róla? Mert rendkívül jó ember volt. Mozgatta a közéletet és kitűnő humorával mindenhol jelen volt. Azt hiszem, hogy erre a derűre, jókedvre nekünk ma is szükségünk van.”
Lauka Gusztáv 1902-ben hunyt el. Utána irodalmi és közéleti munkássága jórészt feledésbe merült.
Németh Ferenc, művelődéstörténész: „Nagybecskereken három kötetet jelentetett meg. Fiatal újságírók, írók, költők pályáját egyengette. Ő volt Petőfi kultuszának bánáti elindítója. Emlékjegyzeteiben Arany Jánosra, Petőfi Sándorra, Szendrei Júliára emlékezett, mert az ő baráti körükbe tartozott.”
Az Úri utcai találkozások egyik célja, hogy felpezsdítsék Becskerek kulturális életét, másrészt pedig, hogy rádöbbentsék a város magyarságát arra, hogy Nagybecskerek valamikor nemcsak Bánát szellemi központja volt, hanem bizony Budapestről is figyeltek mindarra, ami a Bega-menti városban történt.
Klemm József, újságíró: „Úgy éreztük, hogy mivel április van, és Lauka is inkább a könnyed, humoros hangvételű írásairól ismert, akkor ehhez hozzákapcsolunk még valamit. Mégpedig Léphaft Pál közismert karikaturistánk kiállítását, aki más szemszögből mondja el azt, hogy milyen is a rálátása a 21. század magyarságának a korszerű kérdéseire.”
Lauka Gusztávról nem neveztek el utcát Nagybecskereken. Semmilyen irodalmi megmozdulás se vette fel a nevét. 1967-ben emléktábla került a házra, ahol élt, 1969-ben pedig mellszobrot kapott az ismert becskerekiek Panteonjában, a Karađorđe-téren. Örök nyugvóhelyét a nagybecskereki katolikus temetőben a muzslyaiak gondozzák.