Gyárakról és munkásokról - az egykori mezőgazdasági-ipari kombinátra emlékeztek Nagybecskereken

A kombinát egykori dolgozóit, vezetőit szólaltattuk meg a becskereki Városi Népmúzeumban „A gyárakról és a munkásokról” címszó alatt megrendezett kiállítás kapcsán.

A Szervó Mihály kombinát 1953-ban jött létre és csaknem négy évtizeden keresztül húzóereje volt Nagybecskerek és a régió fejlődésének. Aranykora a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben volt. A rendszerben 35, elsősorban a mezőgazdasághoz és az élelmiszeriparhoz kötődő vállalatból állt. A kombinát évi termelésének értéke meghaladta az egymilliárd dollárt.

Milorad Felbab, egykori vezérigazgató: „Az akkori Jugoszláviában a mezőgazdasági termelés és az élelmiszeripar terén az ország legnagyobb és legerősebb kombinátja volt. Azzal, hogy voltak még más hasonló kombinátok, mint a PKB, ahol a jószágtenyésztésen és a tejtermelésen volt a nagyobb hangsúly, amire Belgrádnak szüksége volt. De a legnagyobb élelmiszer termelő a Szervó Mihály ipari-mezőgazdasági kombinát volt."

A gazdasági háttérnek köszönve Nagybecskerek is fejlődött, a dolgozók pedig számos kedvezményt élveztek, kezdve a lakhatási és szociális problémáik gyors megoldásától, a rendezett gyógykezeltetésen át, a továbbtanulási lehetőségekig.

Sván Ernő, a Szervó Mihály kombinát kutatóintézetének egykori részlegvezetője: „A legnagyobb, legeredményesebb kombinát volt a szép Jugoszláviában. Több kombinát volt Jugoszláviában, de a Szervó Mihály az első helyen volt. Körülbelül 22 ezer foglalkoztatottja volt. Egy teljes körrel, a földművelés, állattenyésztés, gyárak, intézetek – tehát komplett volt minden."

Ennek az összetett gazdasági rendszernek óriási hatása volt nem csak az ott dolgozó családok életszínvonalára, hanem a Bega-menti város fejlődésére is, hangsúlyozza Lázár Ernő közgazdász: „Nyolc hasznot találtam, ami a szocializmus, vagyis az önigazgatási szocializmusnak volt a jelentősége, ami ma nincs. És nem volt előtte se, de szerintem a következő ezer évben sem lesz a munkásoknak ekkora hasznuk. Miért? Azért mert az első haszon az, hogy minden vállalatnak volt építkezési pénzösszege és csak a kombinát a 21 ezer munkás közül három ezer munkásnak adott lakást. Volt olyan közös kassza, amiből támogatták egymást a munkások. Hogyha netán valakinek a családban történt valamilyen rendellenesség, akkor abból a pénzből segítették egymást. Tehát a munkások egymás között kollektív gondolkodása volt. Ma nincsen ilyen. Ma a munkások egymás között nem kommunikálnak vagy még a fizetésről sem szabad, hogy beszéljenek, mert a munkaadó azt mondja, hogy nana, ez nem téma, ezt nem szabad említeni se."

Jórészt a kombinátnak köszönve a nagybecskereki fiatalok többsége az egyetem befejezése után visszatért a szülővárosába.

Borislav Umićević, a Szervó Mihály kombinát egykori dolgozója: „1976-ban fiatal, végzős mérnökként kezdtem dolgozni a kombinátban. A kombinát akkor egy vonzó kollektíva volt a fiatalok számára, hazacsalogatott bennünket, hogy iskoláztatásunk után ne maradjunk Belgrádban vagy Újvidéken. Mert sok mindent kínált a fiataloknak a szakmai előrelépés szempontjából, hiszen minden fiatalnak karrierépítési célja is van. Tekintettel arra, hogy nagyszámú gyár, illetve jogi személy létezett a mezőgazdaság terén, így a kombinát egy kihívás volt. Ennek köszönve beutaztam a világot, sok szakmai partner céget találtam, és ezt a tapasztalatot a későbbiek során kamatoztattam a kombinátban, majd pedig magánvállalkozóként is."

Az ország szétesésével sorra mentek tönkre a nagybecskereki gyárak is. Ez nem csak a munka nélkül maradt több ezer dolgozó számára volt csapás, hanem egész Közép-Bánát is megsínylette.

Lázár Ernő, nyugalmazott közgazdász: „Harminckét élelmiszer-készítő vállalata volt a kombinátnak, és ebből a 32-ből csak kettő maradt meg. Hát ez egy óriási gazdasági csapás. Megmaradt a tejgyár, amit a franciák megvettek, és az olajgyár, amit a horvátok vettek meg. Ezek még dolgoznak, a többi pedig, mint tönkrement."

Nemrég dokumentumfilm készült a kombinát történetéről.

Dragan Miljuš, a dokumentumfilm szerzője: „Egy évben a Szervó Mihály kombinát 300 lakást osztott ki a munkásainak, 1400-1500 ösztöndíjasuk volt, kezdve a középiskolásoktól az egyetemistákig. Mindez a mai állapotokkal összehasonlíthatatlan. Még egy érdekes adat: egy écskai beszélgetőtársam elmondta, hogy a BEK vágóhíd egyszerű munkásaként 23 éves koráig felépítette a saját házát. Nem hiszem, hogy ma egy 23 éves fiatal a fizetéséből képes lenne házat építeni. Ezek olyan adatok, melyek ma számunkra mérhetetlenek. Egy szóval hasonlítanám össze a mai és az akkori helyzetet: ez a szó a perspektíva. A kombinát dolgozóinak abban az időben voltak valamilyen kilátásaik, úgy gondolom, hogy a dolgozóknak ma nincsen perspektívája. Ez a nagy különbség."

A tönkrement nagybecskereki gyárak gépeinek legnagyobb része a bontóba került. Nem sok maradt meg az értékes ipari hagyatékból. A gyárépületeket is sorra lebontották. A fűtőtestgyár, a harisnyagyár, a cukorgyár, a sörgyár, a vasúti szerelvényeket javító gyár után most a spirituszgyár várja sorsának a beteljesülését. Nemsokára már csak fényképen láthatjuk.