Egy helyben toporgunk
A 2022-es év a koronavírus-járvány utáni nyitást hozta magával, ám február végén a szép remények semmivé lettek, ugyanis kitört az ukrajnai háború, és ez minden fejlődési és növekedési lehetőséget keresztülhúzott. Nem volt ez másként Szerbia és az Európai Unió kapcsolatával sem, a Moszkvával szimpatizáló és szövetségben álló Belgrád elzárkózott attól, hogy csatlakozzon az Oroszország elleni uniós szankciókhoz, amit a brüsszeli vezetés azzal „torolt meg”, hogy nem engedélyezte egyetlen csatlakozási fejezet vagy klaszter megnyitását sem Szerbiával. Ez azt jelenti, hogy a 35-ből eddig 22 fejezet nyílt meg.
Január elsején Svédország vette át az Európai Unió soros elnökségét, a tervei között pedig a Szerbiával folytatott tárgyalások felgyorsítása áll, ugyanakkor Stockholm azt is bejelentette, továbbra is elvárja, hogy Szerbia hangolja össze külpolitikáját az unióéval. Ezzel párhuzamosan viszont mintha Szerbia egyre inkább elveszítené az érdeklődését, a közvélemény-kutatások szerint csökken az uniós csatlakozási kedv, az indok pedig nem más, mint az időhúzás, vagyis az, hogy az ország állampolgárai túl régóta várnak már arra, hogy uniós állampolgárok is lehessenek, és belefáradtak, hogy mindig újabb és újabb feltételekkel találják magukat szembe.
Az uniós politikusok többször is hangoztatták, hogy az Európai Unió csak akkor lehet teljes, ha a Nyugat-Balkán is a része, és az EU-nak is legalább akkora szüksége van Szerbiára, mint Szerbiának az unióra, a gyakorlatban azonban ez a rászorultság nem mutatkozott meg.
Várhelyi Olivér, bővítésért és szomszédságpolitikáért felelős uniós biztos: „Önöknek nem kell mondanom, hogy mekkora figyelem övezi az Európai Unió és Szerbia kapcsolatát és a bővítési folyamatot, mert ha csak egy dologra is rámutatott Oroszország Ukrajna elleni háborúja, akkor az az, hogy a béke, a stabilitás és a fejlődés megőrzésének egyetlen, hosszú távú megoldása az uniós tagság.”
Az idő előrehaladtával azonban a pozitív üzenetek egyre halkabban szóltak és egyre ritkábbak lettek. Ennek ellenére miniszterelnök-jelölti programbeszédében Ana Brnabić arról beszélt, hogy az uniós tagság továbbra is Szerbia stratégiai célja.
„De hogy mennyire lesznek sikeresek a tárgyalásaink az Európai Unióval a következő időszakban, számos tényezőtől függ. Ugyanakkor teljesen őszintének kell lennem, sajnos, úgy tűnik, hogy a legkevésbé függ a reformjaink sebességétől és minőségétől.”
A Szerbiáról szóló 2022-es uniós országjelentés is főként az Oroszországgal fenntartott kapcsolatra helyezte hangsúlyt, ugyanakkor készítői arra is felhívták a figyelmet, hogy továbbra is rendezni kell a kapcsolatot Pristinával, és az igazságügy, valamint a sajtószabadság terén is van még mit tennie az országnak. Annak ellenére, hogy 2022 „rázós” év volt Szerbia számára, hiszen nagyon kiéleződött a helyzet Észak-Koszovóban, és a pillanatnyi nyugalom sem kecsegtet azzal, hogy bármilyen tartós megoldás születhetne a közeljövőben, valamint a várakozások szerint az ukrajnai háború sem ér véget hamarosan, Belgrád bizakodó, és a politikusok úgy vélik, 2023 már előrelépést hozhat Belgrád és Brüsszel kapcsolatában.
