Incidens Herkóca közelében
A tiltás ellenére más pártok képviselői is szerettek volna bejutni Herkócára, de a legtöbbjüket a rendőrség nem engedte át a lezárt utakon. Egyébként Jarekre is nehezen lehetett bejutni. Kisebb incidens is történt az összejövetelen.
Csak azok a polgárok juthattak be vasárnap délelőtt Herkócára, akik dokumentumokkal tudták igazolni, hogy a település lakosai. A szerémségi faluba vezető utakat rendőrségi kordonokkal zárták le.
A Szerb Radikális Párt tagjai végül a közeli Jarek faluban tartották meg rendezvényüket, annak a nagygyűlésnek a 26. évfordulója alkalmából, amelyet követően kitelepítették a horvátokat ebből a vajdasági faluból. A Szerb Radikális Párt elnöke a mostani gyűlésen azt mondta, ahogyan most sem, úgy 92-ben sem fenyegetettek senkit és csak egy békés és civilizált megoldást kerestek az akkor kialakult problémára.
Vojislav Šešelj, elnök, Szerb Radikális Párt: „Senkit sem fenyegetünk Herkócán. Itt vannak vegyes házasságok is, sok katolikus van, aki szerbnek vallja magát. A magyarokat soha nem bántottuk semmivel, és ez miért lenne baj? Azokban az időkben nem bántottunk egyetlen épületet sem, egyetlen római katolikus templomot sem. Semmit nem bántottunk.”
Habár békés gyülekezést jelentettek be, a helyzet mégis egy kicsit elfajult. Kisebb incidensre került sor a tüntetésen, miután néhány tüntető rátámadott az ellenzéki párt egyik politikusára, aki megjelent itt a tüntetésen. A rendőrség azonban azonnal közbeavatkozott és sikerült megakadályozniuk a komolyabb összetűzést.
Đorđe Žujović, a Liberális Demokrata Párt elnökségi tagja a gyülekezésen azt kezdte el skandálni, hogy Vojislav Šešelj háborús bűnös, ezért támadtak rá a résztvevők. A politikust ezt követően a rendőrség vezette el a rendezvényről.
A kordonokon egyéb pártok képviselői is szeretettek volna bejutni, ám legtöbbjüket visszafordította a rendőrség - mondta Balša Božović, a Demokrata Párt köztársasági parlamenti képviselője: „A rendőrségi kordon, amely átengedte Vojislav Šešeljt azt a parancsot kapta, hogy minket ne engedjen át. Nem értjük azt, hogy ez a hatalom hogyan gondolja kiegyenlíteni a háborús bűnösöket velünk, akik szolidaritásból vannak itt, valamint a többi vajdasági, illetve szerbiai polgárral.”
A helyiek nem örülnek annak, hogy a településük politikai összetűzések színterévé vált. Többségük inkább falvaik gazdasági fellendítését és fejlesztését szorgalmazza.
Mile Stefanović, Járek: „Elegem van a politikából és mindenből. Nem gondoskodnak erről a szegény népről, amelynek már nincs mit ennie sem. A parasztok itt tönkrementek, nincs miből és mivel a földet művelni. Ők pedig itt cirkuszt és hülyeségeket csinálnak.”
Vida Sanader, Járek: „Megígérték, hogy befejezik a kápolna fedelének az építését, de nem lett belőle semmi. Szennyvízhálózatunk nincs, a falu fulladozik az emésztőgödröktől. Ez senkit sem érdekel.”
Veselinka Ripić, Járek: „Nem tudok mit mondani, csak békét szeretnék. Semmi mást.”
A helyiek szerint az élet ez a nap után is békésen folytatódik majd a településen, a politikusokat pedig arra kérik, hogy foglalkozzanak többet az egyszerű emberek hétköznapi problémáival.
