Jogos felháborodás - A VMSZ szabadkai városi szervezetének közleménye (videó)

Az Európára nehezedő menekülthullám és a menekültekhez, a migránsokhoz, a gazdasági bevándorlókhoz való különböző hozzáállás, ami egyre erőteljesebb nézetkülönbségeket és törésvonalakat okoz Brüsszel és a nemzetállamok között, nem kerülte el Szerbiát sem – a balkáni útvonal Szerbián át vezetett az Unió területére. A Vajdasági Magyar Szövetségnek attól kezdve, hogy a migránsok ellepték a magyarkanizsai városközpontot és állandó táborhelyet létesítettek Horgos, Királyhalom utcáin és gyümölcsöseiben, egészen a második határzár megépítéséig, amikor is a szerb-magyar határ közelében lévő tanyák, vadászházak, gyümölcsösök és erdők estek áldozatul a jobb megélhetés reményében az Unió területére igyekvő tömegeknek, egyértelmű és nyilvánvaló volt az álláspontja: sem Szerbia, sem a Magyarországgal határos régió nem eshet áldozatául annak az európai politikának, ami ezt folyamatot előidézte. Az Európai Unió brüsszeli vezetésének szembe kell néznie a nemzetállamok megváltozott retorikájával és politikájával a migránskérdés vonatkozásában. Az uniós csatlakozási folyamatban lévő Szerbiára azonban nem tekinthet úgy az Európai Unió, hogy annak állampolgáraira ráerőlteti a brüsszeli döntéshozók téves döntéseit – ennek a téves döntésnek a része lenne a Szabadkán, a menekültek számára építendő, legmodernebbül felszerelt és ellátott hat családi ház. Nenad Ivanišević a döntést, amit a szabadkai polgárok feje felett és beleegyezése nélkül hoztak meg, úgy magyarázza, mint egy menedzser, azt hangsúlyozva, hogy az építkezés nem kerül semmibe a szabadkai polgároknak. A Vajdasági Magyar Szövetség szabadkai városi szervezete a leghatározottabban elítéli ezt a retorikát, ezt a döntést és arra biztatja a szabadkai polgárokat, minél nagyobb számban írják alá azt a petíciót, ami ellenzi, hogy Szabadkán a migránsok számára családi házak épüljenek. Ha integrációról beszélünk, akkor először mi magunkat kell, hogy integráljuk, felzárkóztassuk. Nekünk és a gyerekeinknek van szükségünk munkahelyekre, ami erkölcsi és anyagi biztonságot jelent. A megválasztott politikusnak az a dolga, hogy az állampolgárokért küzdjön elsősorban, az ő megélhetésüket mozdítsa elő, állítsa meg a fiatalok és középkorúak elvándorlását. A valósággal semmilyen viszonyban nincs az a fajta politika, amivel Ivanišević úr  érvel. A városunkon áthaladó migánsáradat negatív és a polgárok biztonságára, a közrendre veszélyes tapasztalatot hagyott hátra. Az európai politikusok nyíltan beismerték, hogy a szaktudás és a nyelvismeret  hiánya miatt teljes csődöt mondott a migránsok integrálása. Az, hogy a Norvég Királyság pénzéből épülne fel a menekültek számára egy fél utcányi házsor, nem ad hozzá semmit a szerbiai, szabadkai jövőképhez – mi befektetéseket szeretnénk, munkahelyeket és biztonságot, nem pedig azt, hogy fiataljaink, akiket kiiskoláztatunk, elhagyják a szülőföldet. Nyilván mások a szempontjaink nekünk, szabadkai, szerbiai polgároknak és a Norvég Királyságnak. De az utcáink, házhelyeink és a jövőnk nem eladó, a biztonságunkat és a jövőnket nem kívánjuk áruba bocsájtani. Mindemellett a homályos és ellentmondásos magyarázat, hogy a Gerontológiai Központ keretében felépülő házak – amennyiben nem migránsok költöznek oda – az idősek javát fogja szolgálni, önmagában felháborító. A Vajdasági Magyar Szövetség szabadkai városi szervezete a leghatározottabban arra szólít fel, hogy ez a fajta kötött üzletelés ne nyerjen teret Szabadkán. A szabadkaiak mindig is büszkék voltak arra, hogy nyitott és befogadó városban élnek. De már évtizedek óta egyre szegényebbek, a jövőképük egyre csak fogy. Nyitottak és befogadóak a szabadkaiak, de elérkezett az ideje annak, hogy önmagukért és a gyerekeikért, a biztonságos, kiszámítható és emberséges jövő érdekében nemet mondjanak az effajta politizálásnak. Ha emberségre, humanizmusra kívánnak apellálni, akkor azt tegyék a szerbiai, szabadkai polgárok irányába. Munkahelyek, megélhetés és biztonság. Ez az elsődleges, mert ha ebben nem tartunk össze, kaotikus és átláthatatlan állapotok közé sodorjuk Szabadkát és az országot is. A 23. és 24. csatlakozási fejezet pedig, amire Nenad Ivanišević nyilatkozatában hivatkozik, nem tartalmazza sehol, hogy Szabadkán fél utcányi családi házat kell a migránsok részére felépíteni, ezzel takarózni visszaélés az európai jövőben bízó szabadkai polgárokkal, és mély lenézése a választóknak.