A partizán megtorlás áldozataira emlékeztek Adorjánon
Elsőként ma délután az adorjániak rótták le kegyeletüket a Tiszába lőtt hozzátartozóik emléke előtt. A megemlékezés az adorjáni temető lélekharangjának megkondulásával kezdődött. Elsőként Orcsik Károly helyi katolikus plébános emlékezett az adorjáni vértanúkra, akiknek egyetlen bűnük magyarságuk volt. Noha az áldozatok legközelebbi hozzátartozói egyre fogyatkoznak, még mindig sokan eljöttek leróni kegyeletüket. Bábibszki Anna édesapja, Takács Pál kivégzése után jött a világra. Apját nem ismerhette meg, az apa nélkül maradt négygyermekes család nehéz sorsából neki is kijutott. Bábinszki Anna, hozzátartozó, Adorján: „Édesanyámnak az volt a szerencséje, hogy volt testvére, heten, nyolcan, nem is tudom, meg az én szülémék, azok nagyon sokat segítettek.”
A megemlékezésen alkalmi beszédet Kávai Szabolcs, a Községi Tanács közoktatással megbízott tagja mondott. „Az adorjáni több területen is különbözik a többi bácskai településen történt atrocitásoktól. Egyrészt a lakosság számarányához képest rengeteg volt a kivégzettek száma, körülbelül annyi férfit öltek itt meg Adorjánon, mint a hat-, hétszer nagyobb Magyarkanizsán.”
Az általános iskola tanulói alkalmi műsorral emlékeztek meg nagyszüleikről, dédszüleikről. Miután a Szőke Tisza Művelődési Egyesület asszonykórusa előadta az eseményre készített összeállítását, a diákok felolvasták az 51 adorjáni áldozat nevét, majd a gyászoló hozzátartozók, továbbá a községi önkormányzat, a Magyar Nemzeti Tanács, a Vajdasági Magyar Szövetség, az adorjáni helyi közösség és a helyi nyugdíjas egyesület képviselői az emlékhelyre helyezték a kegyelet virágait. Az 1944. október 31-i tömegmészárlás utáni napokban még további hét adorjáni magyart végeztek ki a partizánok.
