Bort, búzát, békességet - Felsőhegyi Aratóünnepséget!

A Vajdaság-szerte ismert rendezvényre határon innen és határon túlról is érkeztek versenyzők azzal a céllal, hogy továbbadják a fiataloknak e hagyomány szeretetét.

Az új kalász megáldásával és a békegalambok reptetésével vette kezdetét a felsőhegyi Aratóünnepség. A színes programok mellett az „aratóebéd” gasztronómiai verseny is a településre vonzotta a látogatókat.

Ősz Szabó Imre főszervező: „Láttam, hogy egyre jobban laposodik, fogy az aratóünnepség és akkor nagyon rádolgoztam éjszakákon át, hogy hogyan lehetne hozzátenni a lovasfogatot, aratóreggelit, aratóebédet, és sikerült.”

Lovaskocsik dübörgésétől és énekszótól volt hangos az aratók útja a határig, ahol mindenki először a tradicionális étkeket tartalmazó aratóreggelivel igyekezett elkápráztatni a zsűri tagjait. A zentai Sárvári Margit több évtizede az aratóversenyek aktív résztvevője, aki az aratás titkát még a felmenőitől tanulta meg.

„1960-ban kezdtem, akkor volt az első. Bogarason kezdte az ifjúság. Akkor nem ketten voltunk, hanem négyen voltunk a csapatban, 2 kaszás, 2 marokverő, de nem volt, aki kössön, ezért mi kötöttünk is. Akkor sokkal jobb volt, mert mindenki csinált mindent, meg jobban összetartottunk.”
 

Nagy hőségben, de kiváló hangulatban zajlott az aratóverseny, ahol Vajdaság több szegletéből, sőt még a határon túlról is érkeztek csapatok, hogy összemérjék tudásukat a kézi aratásban, ezzel is hozzájárulva a hagyomány megmaradásához és egyben továbbadásához. A magyarországi Csorvásról érkezett csapat már 15 éve látogatója a rendezvénynek.

Kukla Zoltán elmondta, hogyan próbálják átadni a fiatalabbaknak a tudást: „Úgy gondolom ezt apáról-fiúra már nagyon nehéz, mert a fiúk már nem igazán akarnak kaszálni, de megpróbáljuk propagandával, meg hát, hogy kiállunk ide és dolgozunk, hátha látják a fiatalok és kedvet kapnak hozzá.”

A VASZ évi programja olyan 17 rendezvényt jegyez minden évben, amelyet, mint társszervezők, anyagilag támogatnak, a falugazdászaik segítségével pedig a szervezésben is aktívan részt vesznek. Ilyen rendezvény a Kápát-medencei Aratóünnep is - mondta el Nagy Miklós, a Vajdasági Agráregyesületek Szövetségének elnöke: „Abban az időben még a kenyérre és a búzára úgy néztek, mint az életre, tehát ha nem volt aratás, nem volt jó termés, akkor abban az évben és az elkövetkező időszakban bizony éheztek az emberek. Ez már ma nem így van. Akkor még tudták értékelni azt, hogy ebben az egy hónapban, amiért megdolgoztak, abból fognak utána egy éven keresztül az asztalra tenni kenyeret.”

Egyébként a főszervezőtől megtudtuk, még az idén könyvet szeretnének kiadni a helyi aratási szokások részletes ismertetésével.