Temeriniek Kishegyesen
A kötet az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc során Kishegyesre menekült temeriniek sorsát dolgozza fel.
Virág Gábor, a kötet szerzője: „Az ember addig él, amíg emlékeznek rá. Ebben az én kutatási munkámban azt tartom csodálatosnak, hogy ilyen esetekkel találkozok, mint a menekült sors, vagy hasonlók. Vannak konkrét emberek, nevekkel, életkorral, sorssal. Ez bennem feltámad, és velem él mindig.”
A névjegyzéknek köszönhetően akadnak olyanok, akik a rég elfeledett elődöket fedezték fel. Ilyen például Ádám István, a Temerini Alkotóműhely és Képzőművészeti Tábor elnöke is: „Furcsa mód ráakadtam Samu Ferencre, aki szintén azon a kocsin ült, ahol nagyanyámnak a nagyapja. Nagyanyám erről nem tett említést, hogy volt még egy testvér, aki vagy Temerinben, vagy útközben meghalt, mivel itt Kishegyesen az elsők között lett eltemetve.”
Ádám István szerint a könyv kiindulópontot képez a két település számára, hogy szorosabbra fűzzék az egymás között fennálló kapcsolatot.
