„Nem elég a sebtapasz”

A nyári fesztiválok alapvetően nem a hulladékmentességről szólnak. Bár vannak kezdeményezések (újratölthető poharak és mobilról elérhető programfüzetek), a néhány nap alatt megtermelt szemét óriási méreteket ölthet: műanyagpoharak, sörös dobozok, vizes és üdítős flakonok, szórólapok, néhány percig funkcionáló promóciós ajándékok és még sorolhatnánk. Így talán érdekes, hogy pont egy fesztiválon, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor egyik sátrában ismerkedtem meg a Zero Waste Csíkszereda csoport tagjaival, akiknek előadása sok érdeklődőt vonzott. A csomagolatlan hétköznapokról Haba Tündével, Csukás Emesével, Aszalós Hellával és V. Kiss Magdolnával beszélgettem.

V. Kiss Magdolna: Első élményem a hulladékmentességgel kapcsolatban pont a tusványosi fesztiválhoz kapcsolódik. Pár évvel ezelőtt az egyik koncert után majdnem bokáig ért a sörös poharak tömege. Eldöntöttem, hogy soha többet ilyet! Ma már rendszeres fesztiválosok vagyunk gyerekekkel, és rájöttünk, hogy minden a tervezésen múlik. Ma már viszünk magunkkal poharakat, dobozokat, fém szívószálakat, mert azt a gyerekek kérik. Persze kicsit nehezebb, körülményesebb, viszont vállaljuk ezt.

Milyenek a visszajelzések, ha ilyen felszereléssel állítasz oda a pulthoz? Előfordult már, hogy nem szolgáltak ki, vagy furcsán néztek rád?

V. Kiss Magdolna: Soha nem volt ilyen, nem csak fesztiválon, hanem más élethelyzetben, például bevásárlás alkalmával sem.

Vajdaságban még gyerekcipőben jár a zero waste gondolat. Nálatok mióta foglalkoztatja az embereket komolyabban a környezetvédelem és konkrétan a hulladékmentesség? Mennyire erős ez itt nálatok Csíkszeredában és környékén?

Aszalós Hella: Ez csak most lángolt fel. A Facebook-csoportunk egy csomó embert megmozdított. Nem csak a civil lakosságot értük el, hanem folyamatosan jöttek a visszajelzések a vállalkozóktól, hogy érdekli őket, és nyitnak afelé, hogy hulladékmentesen vásárolhassunk náluk például kávét vagy más élelmiszert. Nyitottak akkor is, ha azt látják a pékségben vagy a boltban, hogy nem zacskóba, hanem egy szütyőbe kérjük a terméket. Sok pozitív visszajelzés érkezett a városvezetéstől is. Érdeklődnek, hogyan tudnák a városnapokat vagy más rendezvényeket minél zöldebben megszervezni. A fesztiválok is nyitnak. Voltunk olyan családi fesztiválon, ahol még felhívás is volt arra, hogy vidd a saját tányérod, evőeszközöd, poharad, korsód, és akkor olcsóbban vásárolhatsz. Olyan is volt, hogy a hulladékmentes fesztiváli vásárlás alkalmával pontokat kaptál, amiket végül beválthattál.

Ez működött, szemmel láthatóan kevesebb hulladék volt?

Aszalós Hella: Nagyon is működött. Rengetegen vittek magukkal korsót. Láttam apákat, akik kifejezetten örültek annak, hogy a saját korsójukból ihatták a sört.

A szelektív hulladékgyűjtés működik Csíkszeredában? Van erre lehetőség?

Haba Tünde: Az Unió már megköveteli, hogy működjön a szelektív gyűjtés. A pályázatoknak, támogatásoknak köszönhetően már van erre lehetőség. Most az lenne fontos szerintem, hogy a fesztiválokon is megvalósuljon a szelektív hulladékgyűjtés. De tegyük hozzá, a szemét válogatása olyan a mostani műanyagtermelés mellett, mint amikor üszkösödő lábra sebtapaszt teszel. Vagyis ha már nagy kulturális és mentalitás váltással meg kell változtatni az embereket, akkor inkább arra tanítsuk meg őket, hogyan lehet hulladékmentesen élni. Fontos viszont külön szelektálni a biohulladékot, mert azt komposztálva visszajuttathatjuk a környezetbe. Ez sajnos a nagyobb és kisebb városokban is hiányzik. Ennek megoldása a következő évek feladata.

Mik azok a konkrét dolgok, amiket ti hulladékcsökkentés címén használtok a háztartásotokban, és mik azok, amiket ezzel sikerült elhagynotok?

Csukás Emese: A konyhából kiszűrtük a mosogatószivacsot, a műanyagfóliákat és -zacskókat és szinte az összes élelmiszer-csomagolást is. A fürdőszobából pedig eltűnt a sampon, a tusfürdő, az arclemosó, az arctisztító korong, az intim mosakodó, a fültisztító pálcika, a tisztasági betét, a fogkefe, a fogkrém. Ezek hagyományos változatai mind kiválthatók műanyag- vagy teljesen hulladékmentes változattal.

Ez a váltás rontott az életminőségeteken, javított vagy tudjátok tartani a korábbi szintet?

Csukás Emese: Bizonyos szempontból nehezítette a dolgainkat, például a csomagolásmentes vásárlás elég nagy macera. Viszont a fürdőszobai váltás nagy előnyünkre vált. Ezek a termékek egy magasabb szintre emelték a bőrünk minőségét. Ezek a szappanok, amiket a hajunkra is alkalmazhatunk, természetes összetevőkből készülnek és jobb minőségűek.

A hulladékmentességre való törekvéssel lehet pénzt spórolni? Lehet ez egy motiváló tényező azoknak, akik most kezdenének bele?

V. Kiss Magdolna: Mindenképpen. Ez egy olyan életforma, amikor átgondolod, hogy mit vásárolsz, mit teszel a kosaradba vagy a szütyődbe. Már azzal, hogy kiszűröd a perui avokádót, mert minek kell az neked… Mi próbálunk ezekről lemondani. Persze bekerül a banán is, bekerül pár dolog. De így rájössz, hogy mire is van igazán szükséged ahhoz, hogy boldog légy.

Hogy látjátok, mikor hozhat ez az egész gondolkodásmód szemmel látható eredményt? Mikor lesz a divathullámból és a Facebook-mozgalmakból valódi változás? Egyáltalán elég-e a kisemberek erőfeszítése?

Haba Tünde: Beleástam magam a történetbe, és arra a válaszra jutottam, hogy akkor lesz eredménye az egésznek, ha maga a fogyasztói társadalom megszűnik. Amikor áttérünk egy olyan rendszerre, amiben nem a profit és a fogyasztás növelése az általános cél, akkor. Ehhez azonban egy óriási, globális váltás kell, amit békés módszerekkel valószínűleg nem lehet elérni. Valamilyen külső, nagyon erős motiváció fogja átbillenteni az emberiséget. Hogy ez mi lesz, és mikor következik be, nem lehet tudni.

Azért látunk a cégek irányából is törekvéseket. Ez szerintetek valódi szándék, vagy csak az úgynevezett zöldrefestés?

Haba Tünde: Azt látom, hogy ez egyelőre csak a zöldrefestés, mivel továbbra is a profit és az eladási statisztikák a fontosak. A cégek és a politikusok csak annyit reagálnak az alulról jövő kezdeményezésekre, amennyit nekik is megéri. Nagy váltás csak akkor lesz, amikor a pénzhez való viszonyunk egy kicsit változik.