Ökoszisztéma-összeomlás lehet a vége?
Az esemény, amelyet a „nagy kihalás” néven ismerünk, 252 millió évvel ezelőtt következett be. Hatalmas vulkánkitörésekből eredő globális felmelegedés okozta, és a földi élet 95%-át elpusztította. A tudósok megállapították, hogy a fajok fele úgy halt ki, hogy az ökoszisztéma általános működése gyakorlatilag nem változott, mivel néhány élőlény továbbra is megmaradt minden egyes szerepkörben. Az egészséges ökoszisztémák ugyanis a növények, a ragadozók és a zsákmányállatok összetett kölcsönhatásán alapulnak, és a hasonló fajok hasonló szerepet játszanak. Amint azonban az egyes szerepkörökben az utolsó faj is kezdett kihalni, az ökoszisztéma gyorsan összeomlott. A szakemberek szerint jelenleg gyorsabb ütemben veszítünk el fajokat, mint a Föld bármelyik korábbi kihalási eseménye során. Valószínű, hogy egy újabb, súlyosabb tömeges kihalás első szakaszában vagyunk. A nagy kihalást vulkánkitörések okozták, amelyek megnövelték a szén-dioxid mennyiségét a légkörben, ami hasonló éghajlati viszonyokat eredményezett, mint amilyeneket ma a fosszilis tüzelőanyagok elégetése okoz, azaz globális felmelegedés, az óceánok savasodása és a tengerek oxigénvesztése. A kihalás első szakaszában elegendő számú faj maradt meg ahhoz, hogy alapvető funkciókat lásson el Amikor azonban később olyan környezeti zavarok léptek fel, mint a globális felmelegedés vagy az óceánok savasodása, az ökoszisztémákból hiányzott az a megerősített ellenálló képesség, ami hirtelen ökológiai összeomláshoz vezetett. Ez körülbelül 60 000 évvel a biodiverzitás kezdeti összeomlása után következett be. A kutatók szerint a biológiai sokféleség összeomlása egy még pusztítóbb ökoszisztéma-összeomlás előhírnöke lehet, és nem biztos, hogy ezúttal is lesz hatvanezer évünk.