Sikeres összefogás a tonhalak megóvásáért
Bár a tonhal a legnagyobb mennyiségben fogyasztott hal a világon, az itt élők sokáig szinte semmilyen bevételhez nem jutottak a vizeik lehalászásából.
A szigetországok felségvizein kifogott tonhalak értékének mindössze 2,5 százaléka csurgott vissza hozzájuk, ugyanakkor az itteni tonhal-populáció egyre vészesebben zsugorodott – írta meg a Foreign Policy alapján a G7. A csendes-óceáni kékúszójú tonhal (Pacific bluefin tuna) a kihalás szélére sodródott, létszáma több mint 97 százalékkal csökkent. A világ egyik legolcsóbb proteinforrása, a csíkoshasú tonhal (skipjack tuna) populációja is több mint 50 százalékkal csökkent.
2011-ben döntött úgy a térség nyolc szigetállama – Kiribati, a Marshall-szigetek, Mikronézia, Nauru, Palau, Tuvalu, valamint két nagyobb ország, Pápua Új-Guinea és a Salamon-szigetek –, hogy változtatnak ezeken a folyamatokon.
Látszólag semmi rendkívülit nem csináltak, pusztán megemelték a külföldi flották halászati díjait, és korlátoztak egyes halászati módszereket. Az eredmény a legszebb álmaikat is felülmúlta. A halászati jogokból származó bevételük tíz év alatt tízszeresére nőtt, ami látható változást hozott számos szigetország életében. Többüknél ez jelenti az egyetlen érdemi bevételi forrást a külföldi segélyeken kívül.
A halpopulációk stabilizálásában fontos eszköz volt a minél nagyobb fogások érdekében használt mesterséges, a halakat (és sajnos velük más, a halászok számára értéktelen fajokat) magukhoz vonzó eszközök (FAD) időbeli korlátozása is. Amellett, hogy az FAD-k korlátozásával sikerült visszafogni a túlhalászatot, a szigetállamok igyekeznek gazdasági hasznot húzni a fenntartható halászatból. Létrehoztak egy olyan konzervmárkát, amelyhez csak szabad rajban úszó tonhalakat használnak fel, tehát nem ölnek meg hozzá feleslegesen fiatalkorú példányokat.